Blogverseny!

Hosszas gondolkozás után, eldöntöttem, hogy a blog megrendezi első blogversenyét!
Két társzsűrivel fogom meghozni a végső döntést. Minden kategóriában az első három helyezett lesz hírdetve, díjazva. Egy kategória csak akkor vesz részt a versenyben, ha több, mint 5 nevező      van bent. 

Feltételek:
* Iratkozz fel erre a blogra!
* Akármelyik, akár az összes kategóriában lehet nevezni egy bloggernek!
* Ezt a képet JÓL látható helyre ki kell tenni!:

Kategóriák:
*Legszebb fejléc
- Egy ember maximum egy fejléccel jelentkezhet

*Legjobb főszereplő
- Egy ember maximum 2 főszereplőt nevezhet

*Legegyedibb történet
- Egy ember maximum egy bloggal jelentkezhet

*Legjobb történet
- Egy ember maximum két bloggal jelentkezhet

*Legjobb nem Fanfiction
-Egy ember maximum három bloggal jelentkezhet

*Legjobb Fanfiction
- Egy ember maximum három bloggal jelentkezhet

*Legjobb trailer
- Egy ember maximum két munkával jelentkezhet

Nevezés:
- Blogger név, blog linkje, blog címe, kategória(k)
- Kommentben, chaten, vagy e-mailbe (mirzatami@gmail.com)
Nevezési határidő:
-2014. 04. 02.

NEVEZÉS LEZÁRVA!

10.Fejezet~ Forever you

"A csaj az én tulajdonom"... "A csaj az én tulajdonom"... "Tulajdonom"... "Tulajdonom"...

Azóta ez játszódik le a fejemben. Ez a jelenet. Ez a mondtad. Ez csak egy mondat volt, de mégis szörnyen nagy súlyú. Nem tudom kiverni a fejemből... Justin merev teste, ökölbe szorított keze, vérben forgó szemei és az a mondat.

Egy hete nem tudok másra gondolni.

Egy hete nem látták Justint.

Kevesebb, mint egy hete történt az egész. És minden miattam. Engem raboltak el. Engem akartak megölni. Engem mentett meg Justin. Az a délután egy örökké valóságnak tűnt.

- Rose!- Lökött oldalba Ryan ezzel kizökkentve gondolataimból, megráztam a fejem és ránéztem

- Ryan?- Meredtem rá kérdően

- Semmi baja.- Ölelt meg, mire egy kérdő pillantást vetettem rá- Justin...- Suttogta, mire visszaöleltem

- Szóval gyerekek! A csapatotokkal foglaljatok helyet a vonaton!- Üvöltötte el magát Mrs. Trachtenberg- Ryan! Hol van az a tuskó Justin?- Hunyorított

- Biztosíthatom tanárnő, hogy Justin nem hagyja ki az osztálykirándulást!- Mosolygott Ryan, de ez inkább egy lenéző mosoly volt, mire a mi drága ofőnk csak megforgatta szemeit

Ryan derekamra tette kezét, így maga mellett tartva, mögöttünk pedig a banda többi tagja lépked.

- Mekkora ribanc vagy!- Állt elém Alexis, tapsikolva

- Nem ribanc, az te vagy!- Közölte vele a tényt Ryan

- Ry cica!- Visított fel- Én vagyok a királynő, hogy mersz nekem ilyet mondani?- Kapkodta a levegőt

- Rose a királynő, te meg egy senki!- Hallottam meg magam mögül egy rekedtes hangot, majd hirtelen még egy kezet éreztem derekamon- Mehetsz!- Morogta Justin, de igazából magam sem tudom, hogy Ryannek vagy nekem szánta ezt az utasítás szerű mondatatot- Kurva!- Hallottam Justin morogását miközben elhaladtunk Alexisék mellett

- Ü-Ü-Ülhetek melléd?- Jelent meg a csaj akit utoljára Alexis "trónfosztási" próbáján láttam

- Te lennél Christa?- Vágtam egy elég érdekes grimaszt, mire csak sűrűn bólintgatni kezdett- Persze.- Tettem fülembe fülhallgatóim, hajnali 6 van és hulla vagyok, nem is kicsit. Valamint ez az idióta kérdés, négyes részek vannak, Justin ül velem szemben, Ryan mellette és mellettem volt az üres hely, mégis hova akart ülni? Az ablakba? Valamint ezt miért így kell megkérdezni? Mintha én lennék Coco Chanel, olyan érzésem támadt, de nincs ekkora szerencsém. Valamint, Justin is olyan furcsa, egyszer megtudna ölni, máskor meg megment, vigyáz rám, megvéd. Érthetetlen egy srác. Gondolat menetem telefonom hangos

pittyegése zavarta meg, ami majdnem megsüketített. BadGirl twittelt...

" Good Morning Chicago!
Ma reggel elindult osztálykirándulásra a Great Chicago Wind School, 12.B osztálya. Hiába, hogy hajnali hatkor indult a vonat, Alexis Good, még így is tett egy megjegyzést Rose Windsorra, minek eredményeképp, Justin Bieber döntött. Rose a királynő, Alexis pedig egy kurva! Gratulálunk királynő! De mikor került oda a nyakára, az a tetoválás? "

                                               

Hirtelen nyakamhoz kaptam és csak akkor érzékeltem, hogy elfelejtettem indulás előtt leengedni a hajam. Miért is kell nekem felgumizott hajjal aludnom?! Mikor még tesiztem, óra előtt alapozóval takartam el a kis tetoválásom, hiszen nálunk tilos volt. A tetkót még akkor csináltattam, mikor apum elhagyott minket, 13 éves voltam. Akkor kezdtem el foglalkozni a drogokkal és a többivel. A tetkót feketén csináltattam, anyám tudta nélkül, csak miután hazaértem akkor mutattam meg neki. Azért is csináltattam, mert apával eszméletlen jó volt a kapcsolatom, neki mondtam el, ha rossz jegyet kaptam, ha valaki tetszett, egyszerűen mindent! Majd egy nap bejött a szobámba, adott kép puszit és szorosan magához, miközben azt suttogta fülembe, hogy minden rendben lesz, majd még találkozunk. Azóta sem láttam, egy SMS-t kaptam tőle azt is 2 éve, hogy nagyon szeret és, ahogy betöltöm a 18-at mindent meg fogok tudni. Fél év és láthatom apát újra! Lehet, hogy elment de nem miattam, ezért is nem tudok rá haragudni, mert tudom, hogy nem akarta ezt tenni velem.

Az érzés, amikor úgy 40 szemet érzel magadon. Abból legalább 30-at a nyakadon, ahol a tetoválásod ékeskedik. Hirtelen a kontyhoz kaptam és kirántottam belőle a gumit, így hajammal eltakarva a feliratot. Feleslegesen, mert már mindenki tudja, de megnyugtat, ha mégis el van takarva.

A vonatról leszállva, egy faházzal néztem szembe. Kis otthonos, de kétlem, hogy ebben akárki is lakik. Mögötte egy elég nagy, dús erdő ékeskedik. Az egész egy kb. fél méteres, fehér kerítéssel van lekerítve. Van egy olyan érzésem, hogy megérkeztünk az osztálykirándulásunk helyszínére. Mrs. Trachtenberg nagyon vonzó a szerkójában. Sötétzöld gumicsizma, terepmintás nadrág, ami vagy 5 számmal nagyobb, mint ami kéne rá és egy pink esőkabát, mindez megspékelve egy piros kötött sapkával. Nagyon menő. A szörnyen ízlésesen felöltözött osztályfőnök, körbe-körbe forog és próbál minket magához hívni, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Na most már, hogy végre mind figyeltek... a csapatotokkal jelentkezzetek a bejelentkezőpontnál! Ott minden információt megkaptok erről a pár napról és a szükséges felszereléseket is! Érezzétek jól magatok!- És ezzel bevonult a faházikó egyik ajtaján. 

- Rose!- Hallottam magam mögül Justin hangját és abban a pillanatban vagy ezer szemet éreztem magamon, reflexből megfordultam és Justinra néztem, aki addigra már vállamon pihentette kezét- Gyere!- Suttogta

A tömeg úgy nyílt szét előttünk, mint a filmekben. Minden ember tátott szájjal és pislogás nélkül kísérte végig utunkat. Egészen addig éreztem, csak magamon a szemeket amíg az ágak közt el nem tűntünk. 

- Mit szeretnél?- Meredtem rá

- Drága Rose! Te leszel a királynő, végleg!- Állt meg velem szembe

- Miért pont én?

- Mert, okos vagy és tudod, hogyha ne azt csinálod amit én akarok, akkor véged.- Rántott egyet a vállán

- Mi?- Üvöltöttem

- Jól hallottad.- Nyomott neki egy fának és az egyik kezével derekamnál fogva magához rántott

9.Fejezet~ Tulajdonom

- Te meg miről beszélsz?- Kérdeztem enyhén rebegő ajkakkal

- Nyughass már végre!- Üvöltött rám

Szemei már szinte vérben forognak az idegtől, csak az a kérdés, hogy én idegesítettem fel, vagy... "más"? De az előbbi... Átment a tűzön, majd együtt kijöttünk... Rengetegen haltak már bele ilyenbe, de mi nem. Kiskoromban egyszer a kandalló előtt játszottam és egy lángcsóva megégette a kezem, de az nem olyan volt, mint most.Azóta is megvan az égés nyom, de az csak egy kis ideig tartott, de ez most... Olyan volt, mint az örökké valóság.

- Nem tudok megnyugodni! Mi vagy te? Az ember nem sétálgat csak úgy a tűzön keresztül!- Üvöltöttem már én is, mire hirtelen lefékezett

Szemei vérben forognak, homlokáról folyik ma víz, valamint teljesen mereven, félve pásztázza a területet. A félelem elillant, határozottság költözik helyére.

- Válaszolj már!- Üvöltöttem már

- Maradj már csendben!- Sziszegte, majd lenyomta fejem

- Miért is?- Meredtem rá

- Kussolj már!- Fogta be egyik kezével a számat

- Gyere!- Rángatott ki a kocsiból, egyenesen az erdő sűrűjébe

- Miért?- Rántottam ki kezemet a szorításából

- Ne szórakozz már!- Emelte fel a hangját- De felőlem meg is dögölhetsz!- Rántotta meg a vállát, és kezdett el sétálni

- Mi van?- Tártam szét a karjaim, miközben homlokom ráncoltam

- Jól hallottad.- Mondta nyugodtan, miközben a zsebeibe csúsztatta kezeit

-Hogy a fenébe kerül ide Bieber?- Hallottam egy üvöltő mondatot, ismerős a hang. Egyből odakaptam a fejem és megpillantottam egyik el rablóm.- J-J-Justin!- Suttogtam dadogva, miközben félve ránéztem

- Én szóltam.- Szívott bele cigijébe- Végül is, nekem nincs mitől félnem- Ült le egy sziklára, amit egy óriási fa ágai szinte teljesen eltakarnak

Sosem erősítettem a félős emberek csapatát.

Sosem tartoztam a türelmetlenek közé.

Első látásra ítélek, de döntök elhamarkodottan.

Talán ezek miatt körköz már itt egy órája. Justin még mindig ezen a rohadt sziklán fetreng, a másik kettő pedig eltűnt, ami egyben megnyugvás és egyben rémisztő. Kezdek kifogyni a türelemből, egy órája egymáshoz sem szólunk. De ő még mindig rezzenéstelen arccal fekszik, teljesen higgadt. Szinte már rémisztő, a higgadtsága, nyugalma. Egyre gyorsabban járkálok fel-alá, hiszen kezdem elveszteni a türelmem és üvöltéssel fogok kitörni. Justin szereti feszegetni a határaim, hiszen most is csak kajánul vigyorog miközben én egyre jobban és jobban begurulok.

- Elárulnád mi a fene olyan vicces?- Üvöltöttem rá

- Itt lesz a csaj!- Hallottam egy ismerős hangot és egyre szaporább lépteket

Most nagyon is a rettegő emberek csoportját erősítem. A lábaim remegnek, a szám rebeg, egyre szaporábban veszem a levegőt, a föld pedig forog. Reflexből Bieberre kaptam a fejem, aki kezemnél fogva berántott a sűrűbe, ahol eddig tanyázott.

A zöldes levelektől semmit sem látok, mozdulni nem merek, csak a hallásomban bízhatok... és Justinban... Végül is, itt bujkálok Justin Bieberrel, két díler elől, egy erdőbe, egy sziklán amit bokrok fednek, miért is ne? Ez teljesen normális dolog! Chicagoban...

Hallószerveim érzékelik, hogy egyre csak közelednek. Hirtelen egy fekete folt került elém, majd egy faág roppanását hallottam. Itt vannak. Itt... Vannak.. A félelem nagy úr, főleg ha halálfélelmed van. Az életem foroghat kockán, szinte már minden egyes porcikám remeg. Hátulról hirtelen két erős kar kezd magához húzni. Egyből hátrakaptam a fejen és "szerencsére" Justin sunyi mosolyával néztem szembe. Láthatóan élvezi, ahogy rettegek és még ijeszteget is pluszba, nem is ő lenne. De valahogy védőkarjai közt, nem félek annyira. Szörnyen érdekes egy gyerek, egyszer védelmez, máskor kitudna nyírni, lehetetlen megérteni őt. Akármi legyek, ha kiigazodok rajta!

- Nyugi!- Suttogta fülembe, majd végighúzta fogait nyakamon, mire elég jól hallhatóan felszisszentem

- Idióta!- Kaptam nyakamhoz, talán a kelletnél nagyobb hangerőt használva

- Cicc-cicc Rosei gyere elő!- Hallottam meg a kopasz hangját, mire összerezzentem

Egyre szaporábban veszem a levegőt, azt hiszem ennyire még abban a viskóban vagy miben sem féltem. Talán azért, mert ott még nem igen voltam magamnál, vagy csak mert nem szöktem már meg tőlük egyszer. Mindegy is... Azt hiszem, halálra vagyok ítélve. Remek! Hirtelen eltűntek rólam a védőkezek és a bokor megmozdult és zörögni kezdett. Reflexből hátrakaptam a fejem, de Justin már nincs itt.

- Bieber!- Üvöltött fel az egyik rémült hangon

- A csaj az én tulajdonom!- Hunyorított Justin