2015. szeptember 20.

3.Fejezet~ Válaszokat

Szívem, indulhatunk?- Lép mellém új barátom, Parker.
Aprót bólintok, majd elindulunk anyához a kórházba. Ajtón kilépve egyből Parker kék Aston Martinja felé vesszük az irányt. Kocsiba beülve beáll a néma csend közöttünk, körübelül egy hete vagyunk együtt, de valami mégsem olyan, mint amilyennek kellene lennie. Mélyen belemerülök gondolataimba amikből, partnerem zökkent ki.
- Minden rendben?- Kérdezi gyanakvó hangon.
- Persze!- Varázsolok egy biztató mosolyt arcomra.
Az út további része csendben telik, amit nem is bánok túlságosan.
A kórház elé érve boldogan szállok ki és egyből sietek a már eszméleténél lévő anyához. Szinte már a kórház egész személyzete ismer, így nem csoda, hogy már otthonosan nyitok be a szobájába. Mikor meglátom mosolyra húzom a számat, hogy én mennyire szeretem az édesanyám!
- Szia anya!- Ölelem magamhoz erősen.
- Szia kincsem- köszön vissza.
Leülök mellé és egyik kezét ölembe fogom. Tekintetével fürkészni kezd, mindent tudóan. Kérdő pillantást vetek felé, mire megrázza fejét szórakozottan.
- Nem szereted azt a fiút, ugye?- Céloz Parkerre- Te Justint szereted.- Emeli rám teljesen tekintetét.
- Lehetne, hogy ne Justin legyen a téma?- Nézek idegesen másfelé.
- Persze.- Bólint egy aprót.
Elbeszélgetünk egy jó ideig, mikor telefonom órájára pillantok, ami már 13:48-at mutat. Több, mint egy órája itt vagyunk. Én itt bent anyával, barátom pedig kint vár rám a kórterem előtt.
- Azt hiszem én megyek lassan, Parker már biztos türelmetlen.- Forgatom meg szemeim, majd anya fejére adok egy puszit.
- Menjél csak drágám, szeretlek!- Küld egy biztató mosolyt felém.
- Én is!- Lépek ki szobájából.
Parker mellé sétálok, majd megérintem vállát, mire felnéz telefonjából. A készüléket elrakja és megfogja egyik kezemet, mosolyogva.
- Jól van?- Érdeklődik anya iránt.
- Szerencsére.- Mosolygok, majd elindulunk kifelé.
(...)
Motor leállításával jelzi a ház előtt, hogy hazaértem, majd rám néz én pedig rá. Mindketten érezzük, hogy valami nem stimmel itt, de vajon mi? Gyanakvóan tekintünk körbe, viszont minden olyan mielőtt elmentünk. Combomhoz nyúlok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy fegyverem szoknyám alatt lapul ha esetleg bent akármi lenne. Gyors puszit nyomok szájára, elköszönve tőle kiszállok az autóból és bejárati ajtónk felé veszem az irányt.
A házba belépve különös csend van, itt valami nagyon nincs rendben! Körbe nézek és éppen ekkor csapódik a mögöttem lévő ajtó. Egyből odafordulok a legrosszabbra is felkészülve.
- Bazdmeg Ryan! Ne ijesztgess már!- Üvöltök rá mikor egy zacskó chipset zabálva sétál velem szembe.
Szemei elkerekednek, arca elképed és szájából kiesik a kaja. Széttárom kezeimet kérdőn, hogy mégis mi a frászt művel már. Hülyének titulálva nézem őt.
- Mikor értél haza?- Nyel egy nagyot, majd ismét elkezdi tömi szájába az "ételt".
- Az előbb, de mi a fenét művelsz?- Tolom le.- Nem érdekel- emelem fel kezem, mielőtt megszólalna szomjas vagyok.- Indulok el a konyha felé, neki hátat fordítva.
Alig teszek meg pár lépést de valamibe beleütközök, pontosabban valakibe, Ryanbe...- Hozok neked, te csak várj meg itt!- Indul meg rohanva.
- Veled meg mi a fasz van?- Megyek kiabálva utána, azonban orrom előtt becsapja a konyhaajtót.
Veszek egy nagy levegőt, majd kifújom, hogy ne nyírjam ki. Kezemet a kilincsre helyezem és lenyomom azt, majd belépek az ajtón.
A konyhában szinte megdermed minden és mindenki, mikor meglátnak. Ry a pultnál szerencsétlenkedik, apa ül az asztalnál velem szembe, mellette a nagy darab haverja akinek a nevét még mindig nem tudom és nekem háttal valaki, akit akármikor felismernék, Justin. Egész testében megdermedve és idegesen veszi a levegőt. Fején fekete fullcapje, fekete felső, fekete bőrnadrág és piros Supra van rajta, tipikus Ő. De a haja világosabb lett. Ryanre nézek szúrósan aki Biebert nézi, Ő pedig a kezével játszik. Apára pillantok aki az asztalt nézi.
- Ha valaki végre megszólalna azt díjaznám!- Csapok egyet a mellettem lévő pultra.
Ő elkezdi megfordítani fejét, majd rám emeli tekintetét. Szemem le sem veszem Róla, csak tudok nézni fejemben pedig minden összekuszálódik.
- Még ma!- Üvöltöm el magam idegesen.
Erre Justin elkezd lassan megfordulni, egészen addig ameddig teljesen szemben van velem. Szemeimbe néz, de elfordítom a fejem és kijövök a konyhából, kezdett már kicsit kínossá válni számomra ez az egész.
Az Ő szobája felé veszem az irányt, az ajtót szinte betöröm és látom, hogy újra be van rendezve az egész, szóval visszajött. Újra itt fog élni közöttünk.Hatalmas sóhajtok, nem akarom ezt. Óvatosan elmegyek az ágyáig, ahova leülök és a gondolataimba fojtom magam. Ha utál engem, akkor miért van itt?
- Mit keresel itt?- Állt meg velem szembe a szoba lakója.
Nem nézek rá. Hangjából így is tudom, hogy szemöldökét kérdőn felhúzza és ideges. Nem tudom miért, de ideges.
- Válaszokat.- Mondom halkan, talán hallja.
Elneveti magát és leguggol velem szembe, kezét állam alá teszi és felemeli fejemet ezzel szemkontaktust teremtve köztünk. Megmerevítem arcomat, hogy semmit se tudjon észrevenni rajtam.  Óvatosan arcomhoz nyúl és végig simít rajta, mire kicsit elhúzódok tőle, Ő pedig kaján vigyorra húzza a száját. Közelebb hajol számhoz, majd száját kinyitja.
- Gyűlöllek te ribanc! Egy percig se hidd, hogy miattad jöttem vissza!- Suttogja a számba, majd megcsókol.