Nem erősítem a félős emberek csoportját, sőt. De amikor a szíved úgy lüktet, hogy majd kiesik a helyéről, akkor már tényleg félsz. Az arcodon az izzadság cseppek lefelé gurgulásznak és a nyakadba egy ismeretlen ember leheletét érzed, még ha hasonlókon mentél keresztül, mint én akkor is a frászt hozza rád. Szinte már rettegsz, két idegennel, egy halott kutyával(?), egy rohadt sötét erdőben, éjszaka. Az felém haladó alak lassan elém tárul.
Itt áll előttem teljes életnagyságban. A kopasz... A kopasz el rablóm. Nekem végem. Magam nem tudom ezek ellen megvédeni és Justin sincs itt, hogy megmentsen. Feladásom jeléül sóhajtottam egyet, mire a kopasz elmosolyodott.
- Csak nem hitted, hogy megúszod?- Vigyorodott el- Hiányoztam?
- Egy cseppet sem!- Hunyorítottam
- Rossz válasz!- Komolyodott el, mire csak elmosolyodtam
- Drágaság! Gyere játszunk egy picit!- Szagolt bele a hajamba a mögöttem álló
Reflexből hátrarántottam a könyökömet és pont gyomorszájba találtam a hátsót, minek köszönhetően egy üvöltés közepette elengedett. Vettem magamon egy 180°-os fordulatot és futásnak indultam. Bele az erdő sűrűjébe, a sötétségbe, a lombok, gallyak, fák, bokrok minden közé. Nem tudom mi lehet az a lény, hogy van e belőle több, vagy tényleg elpusztult e, de nem is tud érdekelni jelen esetbe, inkább tépjen szét egy, minthogy megint ezek elkapjanak. Életemben nem menekültem még így, mint most, gyorsabbnak érzem magam, mint a fénysebesség. A térdem egyre jobban fáj, nem tudom meddig tart még meg, de érzéseim szerint már nem sokáig, vettem magamon egy utolsó nagy erőt és mindent beleadva kezdtem el rohanni. Nem kellett volna... Pár méteren keresztül még bírta a térdem, de végül cserben hagyott. Egy kőre érkezett pont a fejem, utána minden elsötétült. Érzem, ahogy a fejemet elárasztja vér, majd megalvad.
- Ébredj már fel!- Üvöltött rám valaki, mire felriadtam
A szabadban vagyok és egy óriási sziklán fekszem. A fejem rettenetesen zúg és a sötétben alig látok valamit. De ezt az arcot ezer közül is felismerném! Justin Drew Bieber.
- Bieber?- Ültem fel a sziklán
- Mi van?- Tárta szét előttem karjait
- Hogy kerültem ide?
- Nem mindegy az? Örülj inkább neki, hogy ismét megmentettelek!- Üvöltött rám
- Ne üvöltözz már, hasogat a fejem!- Hunyorítottam rá- És amúgy mi bajod van?
- Nem mindegy az neked?- Jött közelebb
- Képzeld el, hogy nem!- Álltam fel
- Mégis miért nem? Azt hiszed, hogy leszel valaki számomra ha elkezdesz az én agyamba turkálni? Még a te képességeddel...- Szája folytatásra nyílt, de megtorpant és elhallgatott- Menjünk!- Indult el
- Képességemmel?- Néztem rá kérdőn
- Mindegy.- Merengett el a távolba
- Nem az!- Csattantam fel- Milyen képesség? Miről beszélsz?- Emeltem fel a hangom
- Fogd már be!- Üvöltött fel
- És ha nem?- Húztam fel a szemöldököm
- Ne akard megtudni!- Vigyorodott el kajánul
- Nem vagy vicces!- Forgattam szemeimet
- Te kérted!- Nyomott neki egy fának
Vészesen közel kerültünk egymáshoz, ajkaink közt már csak pár centi van. Justin csókja égeti a számat olyan, mint egy tiltott bájital. Éreztem, ahogy belemosolyog csókunkba. Majd elválik tőlem.
- Szóval, milyen képesség?- Tértem ismét a légere
- Hamarosan megtudod!- Kacsintott rám
Az út csöndesen telt, túlságosan is. Telefonom után kezdtem kutakodni, amit sehol sem találtam.
- Csak nem ezt keresed?- Tartotta fel Justin a telefonom
- Hogy került az hozzád?- Kapkodtam a telefonom után, feleslegesen
- Ájultan nem igen tudtál ellenkezni, édes!- Mosolyodott el, majd telefonom kezembe nyomta
- Köszönöm..- Hangoztattam hangomat
Telefonom kezdtem el nyomkodni és keresni, hogy ez a féreg mit művelt a mobilomban. Sikertelenül... Bieber minden előzményt törölt. Akkor csak nyomkodjunk mindent össze.
- Áááááááááááááááááá!- Sikítottam fel mikor átestem valamin és a földet közelebbről tekintettem meg.
Mikor megláttam, hogy mi akadályozott meg az utamban lefagytam. A-A kopasz holtteste volt. Ott feküdt vérbe fagyva én pedig rajta. Hirtelen szorítást éreztem felkaromon majd már a saját lábamon álltam.
- Nem megmondtam, hogy tüntessétek el a hullákat?- Üvöltött Justin a telefonjába
Szemeim kikerekedtek a sokkhatásától, az előbb átestem a kopasz holttestén, most meg ez a mondat és még a többi, ez egy napra nekem sok"k".
- Nem érdekel! Most, vagy te is megdöglessz!- Nyomta ki a telefont- Te is csatlakozhatsz hozzájuk, ha nem fogod be a szád!- Rángatott meg a kezemnél fogva, a szorításból még mindig nem engedve
- Engedj már el!- Rántottam ki kezemet a szorításból, majd gyorsabbra vettem a tempót
A fejem hirtelen elkezdett hasogatni. Olyan, mintha több ezer nyíl egyszerre fúródna fejembe. Végtagjaim elkezdtek zsibbadni, majd már nem éreztem őket. A fájdalomtól fel kellett üvöltenem, de egy hang sem jött ki a számon. A földön fetrengve próbálok megszabadulni ettől a... valamitől, de nem megy. A fejemben a vér fel-le megy, a végtagjaimat pedig nem érzem, csak fetrengek remélve, hogy valami történik, de semmi, csak szenvedek.
