2014. január 11.

7.Fejezet~ Indulj!

A léptek egyre hangosabbak, a szívverésem egyre csak gyorsul, Ryan mosolya pedig egyre szélesebb. Tényleg csalódtam benne, ha írnom kellett volna egy sorrendet, hogy kikben fogok csalódni, ő nem szerepelt volna a listán. Először kinyírat egy embert, aztán meg megakar lopni, mégsem az akinek hittem.
A léptek már szinte véget érnek, mikor kicsapódik az ajtó. Határozott szemmel pásztázza a terepet, a nyakán kidagadó erek és az ökölbe szorult keze már szinte félelmetes. Valamitől tart, nagyon tart. A szeme sarkában félelem csillog, még ha el is akarja rejteni. De mitől fél? Akinek itt akármi félni valója lehet, az én vagyok, nem pedig ő. Szeme hirtelen megakadt rajtam és határozott, gyors lépésekkel halad felém. A lábaim már szinte remegnek, hiszen félek tőle. Szememben a félelem erőteljesen csilloghat. Itt áll velem szembe és rettegő szemeimbe néz, amiket idő közben vérben forgóvá alakítottam át. Szemcsatát vívunk, szörnyen határozottan, erőteljesen, céltudatosan mégis elbűvölően néz szemeimbe.
- Hol van?- Szorítja hirtelen derekamhoz pisztolyát, már megint elbűvölt, kezd már végleg elegem lenni ebből a gyerekből!
- Nincs nálam több!- Mondtam némi félelemmel a hangomban
- Nem vagyok hülye!- Mosolygott rám
- Akkor keresd Bieber!- Súgtam fülébe és ott hagytam, majd leültem ágyamra
Úgysem találják meg soha! Ki keresné apró részletekben a szekrényem alatt? Ilyen böszmeség is csak nekem juthat eszembe. Mindent átfog nézni, de a szekrényem alá ami a földtől kb. 1cm-re kezdődik nem lát be.

- Már átkutattátok az egész szobám, eredménytelenül. Nem lenne kedvetek végre békén hagyni?- Kezdtem el rendet csinálni, hiszen nem is kis kupit hagytak maguk mögött
- Nem.- Morogta Justin, mire csak egy szemforgatással reagáltam és leültem ismételten az ágyamra
- Most komolyan,- mondatomat egy golyó szakította félbe
Az ablakot keresztül törve talált el engem. Mégsem volt jó ötlet nyitva hagyni az ablakot és elhúzott függönynél drogokról beszélgetni. De akkor legalább a nyitott részen jött volna be. A golyó hirtelen jött, kulcscsontomat súrolva a bal vállamba fúródott. Fájdalmamban elvesztettem minden erőm és az ágyról leestem a fejemet hangosan a padlóba verve. Jobb kezemmel a sebhez és a kulcscsontomhoz kaptam és egyre és egyre gyorsabban kapkodtam levegő után. Még mindig a levegő után kapkodom és ezeknek még csak most tűnt fel, hogy meglőttek. Justin határozottan az ablakomhoz siet, ahol félve néz ki. Szemében a félem egyre erősebben látszik.
- Itt vannak!- Kapta fejét Ryanre, miközben hiper gyorsan csukta be az ablakot és húzta el a függönyt
- Bazdmeg!- Fogta meg egy pillanatra fejét, majd kérdően nézett Justinra
- Szólj a többieknek és ellenőrizz minden lehetséges rést! Ezt én elintézem!- Nézett rám
Ryan csak bólintott egyet és kirohant a szobámból. Baszki még jó, hogy anyám ma annál a Timnél vagy kinél alszik. Palacsinta sütővel rontana neki Ryannek, ahogy meglátná.

Justin egy könnyed mozdulattal feltett az ágyra.
- Te meg mit művelsz?- Meredtem rá, hiszen rá akar ülni a csípőmre
- Választhatod ezt, vagy azt, hogy megdöglessz!- Emelte fel a hangját- Szóval engedélyed nélkül is.- Ült rá csípőmre
- Úgysincs beleszólásom.- Rántottam meg a vállam már amennyire tudtam
Mire Justin csak kajánul elmosolyodott. Felsőm aljához nyúlt, hogy levegye rólam.
- Nincs rajtam melltartó!- Fogtam meg a kezét
- Az engem nem zavar!- Vigyorodott el perverzül
- Engem viszont igen!- Jelentettem ki határozottan
- Tőlem aztán.- Rántotta meg a vállát, majd a szekrényemhez sétált és ott elkezdett turkálni a fiókjaimban
- Megkérdezhetem, hogy mégis mi a jó fenét csinálsz a fehérneműs fiókomban?
- Nem.- Morogta majd hozzám vágott egy melltartót- Vedd fel Hercegnő!
Gyors felkaptam a melltartót ameddig ez a szörnyen nagylelkű Justin nyomkodja a telefonját
- Kész vagyok. De nem veszem le a felsőm!
- Akkor majd én!- Ült rá ismét a csípőmre
- Felejtsd el!- Emeltem fel a hangom, majd elnéztem oldalra
- Akkor megvárom ameddig elvérzel.
Itt fekszem egy full véres felsőben egy idiótával a csípőmön. Nem tudom, hogy miért de engedtem neki, hogy levegye rólam a véres ruhadarabot.

- Olyan nehéz volt?- Fejeztem be "ápolásomat"
A golyót nem tudom, hogy hogyan de kiszedte, majd lefertőtlenítette a sebet és bekötözte a kedvenc ruhámmal, nagyon fasza. Szétszabta a ruhámat ami full véres lett és ráadásul még csak nem is azt amelyiket utálom.
- Végeztél. Nincs kedved leszállni a csípőmről?
- Nincs.
- Itt vannak!- Rontott be Ryan és elég érdekes pózban talál minket, hiszen Justin a csípőmön ül, rajtam pedig egy francia bugyin és egy melltartón kívül semmi sincs. Ja de, a szétszabott ruhám.
- Beszélj velük!- Forgatta Justin a szemeit
- Nincs semmim!- Nézett rám Ryan- Kidobta az ablakon!- Háborodott fel Ryan
- Old meg!- Üvöltött rá Justin
Az én hibám, segítenem kell neki.
- Mi lenne ha lemásznál rólam?- Flegmáztam vele
Egy szó nélkül felkelt rólam, de a fehérneműs fiókomhoz sétál, mi a fenét akar ott már megint?
- Nesze!- Vágta hozzá Ryanhez a pisztolyom, aki abba a pillanatban el is tűnt
- Honnan tudsz róla?- Ráncoltam homlokom
- Én mindent tudok és vak sem vagyok.- Mosolyodott el - Tudod, ezt megtartom magamnak!- Emelte fel az egyik tangámat, egy hatalmas perverz vigyor közepette
- Nem!- Üvöltöttem rá kétségbe esetten, majd felugrottam és Justin felé vettem az irányt, hogy kiszedtem kezéből a fehérneműt. De feltartotta, remek addig nem érek fel! A nagy ugrándozásban elszédültem és az egyensúlyom elvesztésével nekisimultam Justinnak.
Letekintett rám és a szemei a melleim és a szám közt ingadoztak fel-le. Testeink szinte egybeolvadtak, talán egy papírlapot sem lehetne közénk helyezni. Justin hirtelen egyik kezét a derekamra tette másikkal pedig a hajamat a fülem mögé tűrte.
- Ne!- Toltam el magamtól
- Nem tudod mit veszítessz!- Kacsintott rám, miközben vettem fel a pólóm

- Justin! Nem hajlandók elmenni a cucc nélkül!- Rontott be Fredo
Ez is itt? Mrs. Trachtenberg meg az ablakon fog bemászni két perc múlva?
- Akkor itt alszunk.- Terült el az ágyamon
- Biztos, hogy nem!- Néztem rá kigülledt szemekkel
- Aludhatsz a kocsiban is!- Vágott hozzám egy Audi kulcsot, fura esküdni mernék, hogy eddig még sosem Audival láttam
- Aludj te ott!- Dobtam neki vissza sluszkulcsot, ami véletlenül a fején landolt
Te jó ég! Most agyon fog verni, ügyes vagy Rose!
Justin lassan felállt és felém kezdett lépkedni.
- Szóval azt hiszed, hogy te vagy itt valaki?- Állt meg előttem
- Emberileg többet érek, mint te!
- Ribanc, ne hidd, hogy te különb vagy nálam!- Kacsintott rám
- Nem hiszem, tudom!
- Fogd már be!- Csapott arcon


- A szekrény alatt!- Nézett Justin a kész seregere, akik a mi veszekedésünk alatt gyűltek össze.
- Idióták! Szóval egy ilyen embernek dolgoztok mind? És azt hiszitek, hogy férfiak vagytok? Hiszen enélkül még elboldogulni sem tudtok.- Néztem a "hadseregre" röhögve
- Fogd már be!- Tartotta rám a pisztolyt
- Félnem kéne?- Húztam fel bal szemöldököm
- Kuss!- Miután kimondta elmosolyodott, majd válaszként egy lövést adott le felém

- Ébredjél már fel!- És valaki leöntött egy pohár hideg vízzel, minek köszönhetően elég hangosan felsikítottam
- Barom!- Néztem rá Justinra, aki egy üveg vízzel a kezében állt az ágyam mellett
- Jó reggelt!- Mosolygott rám kajánul, mire csak megforgattam szemeim és bevonultam a fürdőbe

- Rose! Gyere már!- Rontott be Ryan miközben a fogamat mostam
- Hova?-Köptem egyet
- Elviszünk.
- Inkább sétálok, a végén még valami bérgyilkos útközben kinyír.- Forgattam szemeim
- Te tudod!- Csapta be az ajtót

- Jó reggelt!- Jött be Mrs. Trachtenberg, de az értelmiségiek még itt sincsenek, mondom, valami bérgyilkos kinyírta őket
- Bocs, Mrs. Trachtenberg!- Vágódott ki az ajtó és lépett be a 3 idióta, a bérgyilkos biztos elvétette, Mrs. Trachtenberg láthatóan már megszokta így le sem reagálta
- Most már, hogy mindenki itt van, beszéljük meg az osztálykirándulást!- Folytatta- Mivel idén végzősök vagytok így év elején megyünk el, egy egyhetes osztálykirándulásra. Túlélőtábor lesz, egymásra lesztek szorulva. Négyes csoportokban lesztek, lányok, fiúk vegyesen.- Kezdte el felolvasni a csapatbeosztásokat - Első csapat; Adele, Alexis, Jack, Chris
Második csapat; Rose, Christa, Justin, Nick
Remek! Christáról még életemen nem hallottam, Justin egy fasz, Nick meg Justinhoz tartozik. A többi már nem is érdekel, senki sem szívhat rá annyira, mint én.

- Ja és ne felejtsétek, hogy vasárnap indulunk!- Sétált ki Mrs.
Hogy is felejthetném, hogy egy idiótával leszek összezárva egy héten keresztül, belefogok halni. Komolyan mondom, ki fog nyírni. Tegnap este is már rám fogta azt a nyamvadt fegyverét amivel még lelőni is képes lett volna, ha nem ugrok arrébb, és ha ez még nem lett volna elég, elvitték a pisztolyom, a maradék drogom, ja és nem is beszélve a kedvenc alsóneműmről és a kedvenc ruhám megsemmisítéséről.
- Adele! Várj meg!- Futottam utána, de mintha nem is hallotta volna- Adele!- Szóltam utána ismét
- Mi van?- Fordult felém, lenéző tekintettel
- Adele? Baj van?- Bizonytalanodtam el
- Igen, te!- Vágta a fejemhez- Hiába a királyi származás, ha maga az ember egy olcsó ribanc.
- Mi van? Te meg miről beszélsz?- Tártam szét a karjaim
- Lefeküdtél Justin Bieberrel! Mindenki azt hitte, hogy más leszel, de ezek után senkit sem érdekel az, hogy a nagyanyád kicsoda, mert te egy senki vagy! Ugyan olyan senki, mint a többi!- Fordított nekem hátat és egyszerűen elsétált
- Rose!- Hallottam magam mögül egy hangot, mire megfordultam
- Alexis?- Néztem rá kérdően
- Neked én, Hercegnő vagyok!- Jól kezdődik...- Kitagadunk! Nem tartozol közénk! Én vagyok a Királynő és nem te! Vágta a fejemhez- Hiába vagy Windsor, nem érdemled meg az uralkodást az iskolám felett!
- Alexis, én sosem akartam Királynő lenni, nem, hogy uralkodni és nem feküdtem le vele!- Sóhajtottam fel
- BadGirlnek mindig pontos infói vannak!- Csettintett kettőt, mire Georgina és egy pici lány elkezdte követni. Az ismeretlen csaj pici, barna bőrű, fekete egyenes hosszú hajú lány, kb. 15-nek nézném az utcán, ha nem fiatalabbnak. Haja kiengedte omlik vállára, pink ujjatlanja feszül testén, fekete farmer takarja lábát és lábfejét egy fehér Converse cipő. Tipikus szegény csaj. Nem is értem, hogy kerülhetett be ezek közé.

De nem ez most a legnagyobb gondom, hanem az, hogy mindenki szerint egy senki vagyok. Ryan csak kihasznált. Adelet nem is érdekli az igazság, csak az, amit BadGirl ír. Alexis és Georgina akik eddig epekedtek értem, már lenéznek. Csak állok a folyosón és meredek magam elé, nehogy találkoznom kelljen akárki tekintetével. De így is érzem magamon a lesajnáló, lenéző, lekicsinylő tekinteteket. Az emberek összesúgnak a hátam mögött.
Már csak én vagyok a folyosón és még mindig magam elé meredek. Az emlékek sorra jönnek, mikor beültettek Ryan mellé, mikor megtaláltam a levelet, mikor Julient a parkban megaláztam, mikor Justin rálőtt, mikor a buliban meghívott egy italra és minden elsötétült, mikor reggel az ágyában ébredtem, mikor meglőttek és Justin látta el a sebet. Gondolataimat hangos léptek zavarták meg.
- Indulj!- Suttogta valaki miközben a hátamhoz szorított egy pisztolyt

6 megjegyzés: