2014. január 21.

8.Fejezet~ Tűz

- Ébredj már fel!- Rúgott valaki a bordáimba, miközben torkaszakadtából üvöltött
Nagy nehezen kinyitottam szemeim, de a fejem hasogat, a végtagjaim zsibbadnak, hasam görcsöl, de megmozdulni is alig van erőm. Egy piszkos földön fekszem, szörnyen sötét van, alig látok valamit. A kis helyiség bűzlik a penésztől és némi drogtól. A belmagasság nem túl nagy, valamiféle garázs lesz, a nagyságából, az ajtóból és a padlóból ítélve. Ha eddig nem kaptam itt semmi nyavalyát sem, akkor mindenre immunis vagyok. Szörnyen hideg van, a hidegtől már szinte remegek, amit az egyik pasas is észre vett. Ketten vannak, sötét ruhában, így beleolvadnak a környezetbe. Magas, kigyúrt, kopasz az egyik, másik pici, az előzőnél jóval izmosabb, hosszú, sötét, zsíros haja összegumizva. A magas elindult felém. Beszélni nem tudok, mivel a szám be van ragasztva.
- Nézd már! A kis elit felébredt!- Guggolt le mellém, mire csak nyöszörögtem egyet- Mi van cica? Nem tudsz beszélni?- Vigyorodott el és az arcom kezdte simogatni, mire elfordítottam a fejem
- Tedd fel a székre!- Utasította a kisebbiket

A picúr, aki szinte már aranyos, szörnyen határozott léptekkel halad felém.
- Nyugi baby! Nem fog fájni!- Kacsintott rám, majd arcon csapott tenyerével - Annyira...-Mosolyodott el rosszalóan, majd mint egy zsákot felkapott és egy szére dobott
Végtagjaimat a székhez kötözte, amik eddig szabadok voltak és én erre is csak most jövök rá... Bravó Rose!
Nyüszögtem egyet, mire megint arcon csapott, de ezúttal már sokkal erősebben. Mit akarnak velem? Mit tettem ellenük?
- Mit nem értessz Rosie cica?- Mosolyodott el a másik, Rosei cica ez teljesen hülye?! Amúgy meg semmit sem értek! Csak felhúztam mindkét szemöldöm, kérdő tekintet formálva, már amennyire sikerülhet, leragasztott szájjal- Bieber figyelmeztetett, de nem hallgattál rá! Ezért most egy kis leckét kapsz, nehogy megint dílerkedni akarj Chicagoban!- Vágott arcon, de ekkor már ököllel- Mondjuk nem is lesz már rá többet lehetőséget...- Motyogta
Tessék? Mi? Mit akarnak ezek tőlem? Nem féltem azóta ennyire, sőt mióta valaki megfogta a vállam és Ryanék mentettek meg.

Pisztoly... Drog szag... Bieber... Díler... Ezek... Ezek a helyi dílerek... Már megint mibe keveredtem!
Gondolataimat egy újabb pofon zavarta meg. De a pofon ezúttal akkora volt, hogy a székkel együtt jobbra eldőltem. Fejem óriásit koppant a kemény talajon, majd egy rúgást éreztem a nyomromban. Sorra kapom az ütéseket, rúgásokat. Mindenem fáj, a fájdalom teljesen eluralkodik rajtam. Szemeim lassan lecsukódnak és sorra gördülnek le az előzmények a fejemben. Ryan megjelenik nálam, majd Bieber, aztán az egész bagázs. Nálam alszanak, Bieber mellettem alszik és szorosan ölel magához, reggelre mindenem eltűnt, mindenki utál, semmibe vesznek, majd egy pisztoly a hátamnál és onnan minden sötét. Már nem fájnak az ütések sem a rúgások, már semmit sem érzek, nem hallok és nem látok mást a feketeségen kívül. Azt hiszem ennyi volt, talán vége...

Izzadság cseppek gurulnak végig homlokom és egész testemen, de még mindig a földön fekszem a székhez kötözve. Szörnyen melegem van, a ruhám már szinte csurom víz, a hajammal együtt és benzin szag van, némi penésszel keverve, de a drog... az eltűnt. Mindenem fáj, szó szerint mindenem. Érzem, hogy arcom minden pontja fel van dagadva, számból és orromból folyik a vér. A lábam, nem tudom megmozdítani, a jobb lábam... Hunyorítva kinyitottam a szemem és lepillantottam a lábamra. Amiből éppenséggel a csont áll ki. Amint megláttam az alvadt vért, és a kiálló sípcsontomat sikítani akartam, de a számból, nem jön ki egy árva hang sem, csak nyöszörgés. A farmeremet is átszúrta a csontom, valamint a vértől átázott. Azt hiszem, rosszul leszek, undorodom a vértől, mindig is undorodtam nem, hogy még úgy látni, hogy kiáll belőle egy csont darab. A többi testrészem, " csak " full vér, azt hiszem elájulok. Sosem leszek orvos, sosem akartam az lenni, hiszen nem bírom a vért, meg az ilyen helyzetek sem, a saját csontomtól, véremtől rosszul vagyok, hát még ha máséhoz kéne hozzáérnem. Fúj!
Ruhámon lévő vért, az izzadság kezdi elhalványítani, egyre melegebb van és egyre jobban izzadok, szinte már forr a testem. Feldagadt, fájó szemeimmel lassan körbe kémleltem, a két pasas eltűnt, egyedül maradtam. Szinte félig tudom csak kinyitni szemeim, de valamiféle tűz vesz körül.

Egyre közelebb és közelebb jön, de még mindig csak ennyit látok íriszeimmel. Meg fogok halni. A hamvaimat sem fogják megtalálni. Nem tudok mit tenni, a torkomon egy hang sem jön ki, megmozdulni képtelen vagyok, és ha még az is sikerülne, a tűzön nem lehet átsétálni, lehetetlenség, azt hiszem az lesz a legegyszerűbb ha feladom. Az én életemnek itt a vége, ez elől már nem tudok menekülni.

Érzem, ahogy a tűz egyre csak terjed és közeledik felém, nem lehet messzebb tőlem, mint 1-2 méter. Hallom, ahogy táplálja magába az éghető anyagokat és nyeri belőle az energiát. A benzinszag már a múlté, már csak felégett dolgok szaga maradt. Itt fekszem tehetetlenül a tűz közepén, körbe vesznek a lángok, a fájdalom pedig hatalmába kerít és hívogat. Úgy érzem, mintha a pokolban lennék, már csak percek kérdése, hogy csak por és hamu legyek. A tűz szinte engem éget, pár centi hiányzik csak. Szemeim összeszorítottam és várom a legrosszabbakat. Remélhetőleg gyorsan végez velem és nem kell még sokáig szenvednem. Egy nagy, lemondó sóhaj közepette letettem fejem a forró földre és elengedtem testem, így utat adva a tűznek.
A tűz felől léptek jönnek. Mi ez? Ki ez? Félek! Leírhatatlanul félek! De az emberi kíváncsiságom még a félelmemnél is erősebb, hiszen a tűzből jönnek a léptek. Szellem? Angyal? Ördög? Vagy a "túlvilág" egy embere? Nem.

Szemeim kitágultak, szám egy kis " O " alakot formázott mikor a tűzből kilépett egy személy. Semmilyen sérülés sincs rajt, még csak egy kis hamu sem. Álmodom! Ezt csak álmodom! Valaki csípjen meg! Ilyen nem létezik! Itt előttem teljes életnagyságban, a tűzben és semmi baja sincs, még csak meg sem rezzen. Az arcomon lévő döbbenetet tanulmányozza, mindenre felkészültem csak erre nem!
- Te?- Nyögtem ki, két gyenge betűt a számon, szinte alig hallhatón, mire kajánul elmosolyodott
Higgadtan mögém sétált, mintha a tűz nem is égetne, lehet, hogy őt nem, de engem igen! És félek! Nem tudom, hogyan de kiszabadította végtagjaim és az ölébe vett. Majd a tűz felé indult velem.
- Mire készülsz?- Motyogtam, miközben kapkodtam a levegőt
Nem érdekelte, hogy rettegem, sőt csak határozottabban lépdelt a tűz felé, az ölében velem.

A tűzbe beérve, egy kisebb sikítás jött ki a torkomon, de hiába. A tűz nem éget, nem fáj, nem bánt. Mintha, egy védőburokban sétálnék át a tűzön. Meleg, de nem veszélyes, nem is értem, hogy mitől féltem. Minden kizáródik, mikor a tűzön keresztül sétálunk. Nincsenek hangok, szagok, képek, érzések, csak a narancssárga lángcsóvák. Szinte már nyugalmas, sosem hittem, hogy ilyen a tűz belülről, mindig is rettegtem tőle. Mint, ahogy a mondás tartja " ...fél, mint a tűztől! ".
Látok valami kis fényt, az lehet már a valóvilág, mert ez, ez képtelenség, hogy ilyen megtörténjen, lehetetlen!
Tűzből kiérve, megmentőmre néztem, aki egy pillantást sem vetett rám, csak betett fekete Q7-sébe, az anyós ülésre.

- Mi vagy te?- Fordítottam felé a fejem, és hunyorítottam szemeimmel, már amennyire tudtam
Szemeivel elkezdte idegesen pásztázni a területet és markolászni a kormányt, folyton csak egyre gyorsított és csak gyorsított, mikor már 200km/h felett járt, megijedtem.- Bocs.- Sütöttem le szemeim, mire csak egy fél pillantást vetett rám
- Miért mentettél meg?- Tettem fel egy újabb kérdést
- Neked most nem ezekkel az apróságokkal kéne foglalkoznod, hanem a saját életeddel. Ne hidd azt, hogy ennyivel megúsztad, ráfognak jönni, hogy élsz és nem nem fognak életben hagyni, még a szellemedet is megölik.- Nézett bele idegesen a tükörbe

2014. január 11.

7.Fejezet~ Indulj!

A léptek egyre hangosabbak, a szívverésem egyre csak gyorsul, Ryan mosolya pedig egyre szélesebb. Tényleg csalódtam benne, ha írnom kellett volna egy sorrendet, hogy kikben fogok csalódni, ő nem szerepelt volna a listán. Először kinyírat egy embert, aztán meg megakar lopni, mégsem az akinek hittem.
A léptek már szinte véget érnek, mikor kicsapódik az ajtó. Határozott szemmel pásztázza a terepet, a nyakán kidagadó erek és az ökölbe szorult keze már szinte félelmetes. Valamitől tart, nagyon tart. A szeme sarkában félelem csillog, még ha el is akarja rejteni. De mitől fél? Akinek itt akármi félni valója lehet, az én vagyok, nem pedig ő. Szeme hirtelen megakadt rajtam és határozott, gyors lépésekkel halad felém. A lábaim már szinte remegnek, hiszen félek tőle. Szememben a félelem erőteljesen csilloghat. Itt áll velem szembe és rettegő szemeimbe néz, amiket idő közben vérben forgóvá alakítottam át. Szemcsatát vívunk, szörnyen határozottan, erőteljesen, céltudatosan mégis elbűvölően néz szemeimbe.
- Hol van?- Szorítja hirtelen derekamhoz pisztolyát, már megint elbűvölt, kezd már végleg elegem lenni ebből a gyerekből!
- Nincs nálam több!- Mondtam némi félelemmel a hangomban
- Nem vagyok hülye!- Mosolygott rám
- Akkor keresd Bieber!- Súgtam fülébe és ott hagytam, majd leültem ágyamra
Úgysem találják meg soha! Ki keresné apró részletekben a szekrényem alatt? Ilyen böszmeség is csak nekem juthat eszembe. Mindent átfog nézni, de a szekrényem alá ami a földtől kb. 1cm-re kezdődik nem lát be.

- Már átkutattátok az egész szobám, eredménytelenül. Nem lenne kedvetek végre békén hagyni?- Kezdtem el rendet csinálni, hiszen nem is kis kupit hagytak maguk mögött
- Nem.- Morogta Justin, mire csak egy szemforgatással reagáltam és leültem ismételten az ágyamra
- Most komolyan,- mondatomat egy golyó szakította félbe
Az ablakot keresztül törve talált el engem. Mégsem volt jó ötlet nyitva hagyni az ablakot és elhúzott függönynél drogokról beszélgetni. De akkor legalább a nyitott részen jött volna be. A golyó hirtelen jött, kulcscsontomat súrolva a bal vállamba fúródott. Fájdalmamban elvesztettem minden erőm és az ágyról leestem a fejemet hangosan a padlóba verve. Jobb kezemmel a sebhez és a kulcscsontomhoz kaptam és egyre és egyre gyorsabban kapkodtam levegő után. Még mindig a levegő után kapkodom és ezeknek még csak most tűnt fel, hogy meglőttek. Justin határozottan az ablakomhoz siet, ahol félve néz ki. Szemében a félem egyre erősebben látszik.
- Itt vannak!- Kapta fejét Ryanre, miközben hiper gyorsan csukta be az ablakot és húzta el a függönyt
- Bazdmeg!- Fogta meg egy pillanatra fejét, majd kérdően nézett Justinra
- Szólj a többieknek és ellenőrizz minden lehetséges rést! Ezt én elintézem!- Nézett rám
Ryan csak bólintott egyet és kirohant a szobámból. Baszki még jó, hogy anyám ma annál a Timnél vagy kinél alszik. Palacsinta sütővel rontana neki Ryannek, ahogy meglátná.

Justin egy könnyed mozdulattal feltett az ágyra.
- Te meg mit művelsz?- Meredtem rá, hiszen rá akar ülni a csípőmre
- Választhatod ezt, vagy azt, hogy megdöglessz!- Emelte fel a hangját- Szóval engedélyed nélkül is.- Ült rá csípőmre
- Úgysincs beleszólásom.- Rántottam meg a vállam már amennyire tudtam
Mire Justin csak kajánul elmosolyodott. Felsőm aljához nyúlt, hogy levegye rólam.
- Nincs rajtam melltartó!- Fogtam meg a kezét
- Az engem nem zavar!- Vigyorodott el perverzül
- Engem viszont igen!- Jelentettem ki határozottan
- Tőlem aztán.- Rántotta meg a vállát, majd a szekrényemhez sétált és ott elkezdett turkálni a fiókjaimban
- Megkérdezhetem, hogy mégis mi a jó fenét csinálsz a fehérneműs fiókomban?
- Nem.- Morogta majd hozzám vágott egy melltartót- Vedd fel Hercegnő!
Gyors felkaptam a melltartót ameddig ez a szörnyen nagylelkű Justin nyomkodja a telefonját
- Kész vagyok. De nem veszem le a felsőm!
- Akkor majd én!- Ült rá ismét a csípőmre
- Felejtsd el!- Emeltem fel a hangom, majd elnéztem oldalra
- Akkor megvárom ameddig elvérzel.
Itt fekszem egy full véres felsőben egy idiótával a csípőmön. Nem tudom, hogy miért de engedtem neki, hogy levegye rólam a véres ruhadarabot.

- Olyan nehéz volt?- Fejeztem be "ápolásomat"
A golyót nem tudom, hogy hogyan de kiszedte, majd lefertőtlenítette a sebet és bekötözte a kedvenc ruhámmal, nagyon fasza. Szétszabta a ruhámat ami full véres lett és ráadásul még csak nem is azt amelyiket utálom.
- Végeztél. Nincs kedved leszállni a csípőmről?
- Nincs.
- Itt vannak!- Rontott be Ryan és elég érdekes pózban talál minket, hiszen Justin a csípőmön ül, rajtam pedig egy francia bugyin és egy melltartón kívül semmi sincs. Ja de, a szétszabott ruhám.
- Beszélj velük!- Forgatta Justin a szemeit
- Nincs semmim!- Nézett rám Ryan- Kidobta az ablakon!- Háborodott fel Ryan
- Old meg!- Üvöltött rá Justin
Az én hibám, segítenem kell neki.
- Mi lenne ha lemásznál rólam?- Flegmáztam vele
Egy szó nélkül felkelt rólam, de a fehérneműs fiókomhoz sétál, mi a fenét akar ott már megint?
- Nesze!- Vágta hozzá Ryanhez a pisztolyom, aki abba a pillanatban el is tűnt
- Honnan tudsz róla?- Ráncoltam homlokom
- Én mindent tudok és vak sem vagyok.- Mosolyodott el - Tudod, ezt megtartom magamnak!- Emelte fel az egyik tangámat, egy hatalmas perverz vigyor közepette
- Nem!- Üvöltöttem rá kétségbe esetten, majd felugrottam és Justin felé vettem az irányt, hogy kiszedtem kezéből a fehérneműt. De feltartotta, remek addig nem érek fel! A nagy ugrándozásban elszédültem és az egyensúlyom elvesztésével nekisimultam Justinnak.
Letekintett rám és a szemei a melleim és a szám közt ingadoztak fel-le. Testeink szinte egybeolvadtak, talán egy papírlapot sem lehetne közénk helyezni. Justin hirtelen egyik kezét a derekamra tette másikkal pedig a hajamat a fülem mögé tűrte.
- Ne!- Toltam el magamtól
- Nem tudod mit veszítessz!- Kacsintott rám, miközben vettem fel a pólóm

- Justin! Nem hajlandók elmenni a cucc nélkül!- Rontott be Fredo
Ez is itt? Mrs. Trachtenberg meg az ablakon fog bemászni két perc múlva?
- Akkor itt alszunk.- Terült el az ágyamon
- Biztos, hogy nem!- Néztem rá kigülledt szemekkel
- Aludhatsz a kocsiban is!- Vágott hozzám egy Audi kulcsot, fura esküdni mernék, hogy eddig még sosem Audival láttam
- Aludj te ott!- Dobtam neki vissza sluszkulcsot, ami véletlenül a fején landolt
Te jó ég! Most agyon fog verni, ügyes vagy Rose!
Justin lassan felállt és felém kezdett lépkedni.
- Szóval azt hiszed, hogy te vagy itt valaki?- Állt meg előttem
- Emberileg többet érek, mint te!
- Ribanc, ne hidd, hogy te különb vagy nálam!- Kacsintott rám
- Nem hiszem, tudom!
- Fogd már be!- Csapott arcon


- A szekrény alatt!- Nézett Justin a kész seregere, akik a mi veszekedésünk alatt gyűltek össze.
- Idióták! Szóval egy ilyen embernek dolgoztok mind? És azt hiszitek, hogy férfiak vagytok? Hiszen enélkül még elboldogulni sem tudtok.- Néztem a "hadseregre" röhögve
- Fogd már be!- Tartotta rám a pisztolyt
- Félnem kéne?- Húztam fel bal szemöldököm
- Kuss!- Miután kimondta elmosolyodott, majd válaszként egy lövést adott le felém

- Ébredjél már fel!- És valaki leöntött egy pohár hideg vízzel, minek köszönhetően elég hangosan felsikítottam
- Barom!- Néztem rá Justinra, aki egy üveg vízzel a kezében állt az ágyam mellett
- Jó reggelt!- Mosolygott rám kajánul, mire csak megforgattam szemeim és bevonultam a fürdőbe

- Rose! Gyere már!- Rontott be Ryan miközben a fogamat mostam
- Hova?-Köptem egyet
- Elviszünk.
- Inkább sétálok, a végén még valami bérgyilkos útközben kinyír.- Forgattam szemeim
- Te tudod!- Csapta be az ajtót

- Jó reggelt!- Jött be Mrs. Trachtenberg, de az értelmiségiek még itt sincsenek, mondom, valami bérgyilkos kinyírta őket
- Bocs, Mrs. Trachtenberg!- Vágódott ki az ajtó és lépett be a 3 idióta, a bérgyilkos biztos elvétette, Mrs. Trachtenberg láthatóan már megszokta így le sem reagálta
- Most már, hogy mindenki itt van, beszéljük meg az osztálykirándulást!- Folytatta- Mivel idén végzősök vagytok így év elején megyünk el, egy egyhetes osztálykirándulásra. Túlélőtábor lesz, egymásra lesztek szorulva. Négyes csoportokban lesztek, lányok, fiúk vegyesen.- Kezdte el felolvasni a csapatbeosztásokat - Első csapat; Adele, Alexis, Jack, Chris
Második csapat; Rose, Christa, Justin, Nick
Remek! Christáról még életemen nem hallottam, Justin egy fasz, Nick meg Justinhoz tartozik. A többi már nem is érdekel, senki sem szívhat rá annyira, mint én.

- Ja és ne felejtsétek, hogy vasárnap indulunk!- Sétált ki Mrs.
Hogy is felejthetném, hogy egy idiótával leszek összezárva egy héten keresztül, belefogok halni. Komolyan mondom, ki fog nyírni. Tegnap este is már rám fogta azt a nyamvadt fegyverét amivel még lelőni is képes lett volna, ha nem ugrok arrébb, és ha ez még nem lett volna elég, elvitték a pisztolyom, a maradék drogom, ja és nem is beszélve a kedvenc alsóneműmről és a kedvenc ruhám megsemmisítéséről.
- Adele! Várj meg!- Futottam utána, de mintha nem is hallotta volna- Adele!- Szóltam utána ismét
- Mi van?- Fordult felém, lenéző tekintettel
- Adele? Baj van?- Bizonytalanodtam el
- Igen, te!- Vágta a fejemhez- Hiába a királyi származás, ha maga az ember egy olcsó ribanc.
- Mi van? Te meg miről beszélsz?- Tártam szét a karjaim
- Lefeküdtél Justin Bieberrel! Mindenki azt hitte, hogy más leszel, de ezek után senkit sem érdekel az, hogy a nagyanyád kicsoda, mert te egy senki vagy! Ugyan olyan senki, mint a többi!- Fordított nekem hátat és egyszerűen elsétált
- Rose!- Hallottam magam mögül egy hangot, mire megfordultam
- Alexis?- Néztem rá kérdően
- Neked én, Hercegnő vagyok!- Jól kezdődik...- Kitagadunk! Nem tartozol közénk! Én vagyok a Királynő és nem te! Vágta a fejemhez- Hiába vagy Windsor, nem érdemled meg az uralkodást az iskolám felett!
- Alexis, én sosem akartam Királynő lenni, nem, hogy uralkodni és nem feküdtem le vele!- Sóhajtottam fel
- BadGirlnek mindig pontos infói vannak!- Csettintett kettőt, mire Georgina és egy pici lány elkezdte követni. Az ismeretlen csaj pici, barna bőrű, fekete egyenes hosszú hajú lány, kb. 15-nek nézném az utcán, ha nem fiatalabbnak. Haja kiengedte omlik vállára, pink ujjatlanja feszül testén, fekete farmer takarja lábát és lábfejét egy fehér Converse cipő. Tipikus szegény csaj. Nem is értem, hogy kerülhetett be ezek közé.

De nem ez most a legnagyobb gondom, hanem az, hogy mindenki szerint egy senki vagyok. Ryan csak kihasznált. Adelet nem is érdekli az igazság, csak az, amit BadGirl ír. Alexis és Georgina akik eddig epekedtek értem, már lenéznek. Csak állok a folyosón és meredek magam elé, nehogy találkoznom kelljen akárki tekintetével. De így is érzem magamon a lesajnáló, lenéző, lekicsinylő tekinteteket. Az emberek összesúgnak a hátam mögött.
Már csak én vagyok a folyosón és még mindig magam elé meredek. Az emlékek sorra jönnek, mikor beültettek Ryan mellé, mikor megtaláltam a levelet, mikor Julient a parkban megaláztam, mikor Justin rálőtt, mikor a buliban meghívott egy italra és minden elsötétült, mikor reggel az ágyában ébredtem, mikor meglőttek és Justin látta el a sebet. Gondolataimat hangos léptek zavarták meg.
- Indulj!- Suttogta valaki miközben a hátamhoz szorított egy pisztolyt

2014. január 4.

6.Fejezet~ A baj sosem jár egyedül

Itt nem mindenkit ugyanolyannak teremtettek.
Van aki olyan, mint Julien. Azt hiszi, hogy mindenki szereti, majd fájdalommal értesül arról, hogy mégsem.
Van aki, zárkózott és ijesztő, mint Ryan, de belül arany szíve van és mégsem bírja annyira a piát.
Van aki csak szimplán csalódott, mint Mrs. Trachtenberg.
Vannak akik buták és a hírnév érdekében akármit megtesznek, mint Georgina és Alexis.
Van akit érdekes szándékok vezérelnek és nem lehet kideríteni, mit is gondol legbelül, mint Alfredo.
És vannak olyan, nem nincsenek, olyanok, mint Justin, nincsenek. Justin kitűnik közülük, az ezreket érő dolgaival, ruháival, vagy épp az autójával. Hozzáhasonló nincs, nem is mernek az emberek megpróbálni, hasonlítani hozzá, pedig sokan lennének a helyében.
De egy kérdést, még nem zártam le magamban. Mégis, hol a francban vagyok? Ez nem az én ágyam és valaki van itt, tutira nem otthon vagyok!

Lassan kinyitottam a szemem, egy sötétbordó szobában vagyok. Lassan felültem és körbe kémleltem, ki lehet még rajtam kívül a helyiségben. Legnagyobb meglepődésemre egy harmincas takarítónővel találtam magam szemben. Na jó, mindenre számítottam csak erre nem! A takarító nő, gondosan pakolgat véletlenül sem vet rám egy pillantást sem. Szőke töredezett haja kontyban, a fekete-fehér jellegzetes takarítónő ruhát viseli, lábán fekete harisnya és egy neon zöld Converse sportcipő. Hát oké... Most már azt hiszem, mindent láttam.

Az ágyból felkelve, vonzott a fürdő. Talán azért mert, a tegnap este után alig emlékszem valamire és szeretném megnézni magam, vagy csak szimplán megszokásból.
- Jó reggelt kisasszony, elnézést ha felébresztettem!- Motyogta a takarító nő, félve
- Jó reggelt! Nem, nem ön keltett fel.- Fogtam meg a fejem ami őszintén valljuk a tegnap esti ivástól, nem is kicsit fáj
Beérve a fürdőbe, egy óriási tükörrel találtam szemben magam. A fejem csak a szokásos másnapos fejem, a hajam meg áll mindenfelé, de kié rajtam ez a felső? Egy fekete " Chicago Bulls " felírat ékeskedik a rajtalévő bika felett, vagy milyen állat akar ez lenni. A póló lehet vagy XL-es méretű, hiszen a térdemig ér. Bugyi meg szerencsére van rajtam...

Nagy nehezen, megtaláltam a lefelé vezető utat. A cuccaimat pedig elpakolta valahova a takarítónő, majd megkerestetem vele, nem fogok vele máshogy bánni, mint ahogy otthon a miénkkel bántam. Egy és ugyanaz, illedelmes és kedves vagyok velük, de akkor is, tudja hol a helye!
Lent üvölt a tv és 2 különböző hang hallatszik, az egyik hasonlít a tegnap esti martinis srác hangjához. Kiérve a fordulóból 3 srácot pillantottam meg a kanapén a tv előtt. Az egyik Ryan elszigetelődve, a telefonját nyomkodja, az egyik pedig Alfredo, a másik pedig akkor csak Justin lehet. Juhé! Valamelyiknek a házában vagyok, és nagyon úgy tűnik, hogy az ágyában ébredtem az illetőnek.

Besétáltam a tv elé és megálltam ott, hátha valamelyiküknek leesik, hogy nem csak egy takarítónő van rajtuk kívül a házban.
- Ryan kimennél a képből?- Kérdezte flegmán Fredo és közben emelte csak fel a fejét
- Őőőőőő.... Nem?- Húztam fel a szemöldököm és küldtem Fredo felé egy halálos pillantást, Fredon látszott, hogy meglepődik mikor felemelte a fejét és nem Ryan állt ott
- Baszki haver! Az komoly!- Öklözött le Justinnal
- Valamelyikőtök kinyögné, hogy hol a fenében vagyok?- Tártam szét a kezem
- Nálam.- Rántotta meg a vállát Justin- De húzz már ki a tv elől!
- Nem.- Mosolyogtam rá győzedelmesen- De tegnap nem itt volt a buli- ráztam meg a fejem és egy kérdő pillantást vetettem feléjük.
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy beengedném azokat az idiótákat a házamba?- Meredt rám ráncolt szemöldökkel- Julien háza volt.- Jelent meg egy kaján vigyor az arcán
- Erre inkább nem mondok semmi. Van valami kajád?
- Majd Olga csinál neked.- Rántotta meg a vállát- De te úgyis olyan házias vagy! Ne fárasszuk ezzel szerencsétlen!- Mosolygott
Nem is válaszolok inkább csinálok magamban valami kaját
- Én egy kávét kérek!- Üvöltött utánam Alfredo
- Csinálj magadnak!- Csaptam be magam mögött az ajtót

- Ryan hazavinnél?- Sétáltam be ismét a helyiségbe miután semmi ehetőt sem találtam, legalábbis számomra. Bárnem tudom, hogy az 50 centes tangák meg a 2 dolláros melltartók mennyire ehetők...
- Majd én!- Állt fel Justin
- Nekem mindegy.- Sóhajtottam fel, nem fogok velük közelharcot vívni
- Amúgy, tudom, hogy sokat ér a pólóm, főleg neked, de megköszönném ha itt hagynád!- Kacsintott rám
- Ne aggódj, átöltözöm.- Eszem ágában sincs ebben a förmedvényben hazaállítani amit ő pólónak nevez

- Mehetünk végre Hercegnő?- Üvöltött fel flegmán, pont mikor jöttem le a lépcsőn, utálom ezt a kölyköt
- Ugye nem azon az ülésen kel ülnöm amin Julient kurogattad, meg az összes többit?- Forgattam a szemem miközben vettem a kabátom
- De, és már te sem vagy különb náluk!- Kacsintott rám
Mi van? Kizárt! Akármennyire is belehettem rúgva biztos, hogy nem tettem meg. Soha, semmilyen körülmények közt nem lennék erre képes! Lehet, hogy díler vagyok és nem a legfényesebb múltam, de erre még én sem lennék képes, ez már túl sok lenne! Sosem tudnék egy ilyen alakkal lefeküdni. Undorító!
- Mit mondtál?- Rohantam utána
- Szerinted azért feküdtél az ágyamban, mert szerettem volna melletted aludni?- Húzta fel bal szemöldökét
- De-de én erre nem lennék képes...- Meredtem magam elé
- Az alkohol nagy úr!- Kacsintott rám
- Menj a francba!- Ültem be az autójába

- Honnan tudod, hogy hol lakom?- Kérdeztem megállva a házunk előtt
- Én mindent tudok.- Rántotta meg a vállát
- Paraszt.- Morogtam miközben szálltam ki a kocsiból
- Amúgy, elmehetnél kurvának, elég jó vagy az ágyban, Baby!- Röhögött fel a mondat végén
- Ha te azt tudnád!- Kacsintottam rá, majd minden dühöt ami bennem volt a kezembe gyűjtöttem és óriási erővel rávágtam az ajtót
A telefonom hirtelen jelzett, mi a fene lehet ez?
Mi más is lehetne, mint BadGirl. Vajon most kiről és mit írt?

" Jó reggel Életkéim!
Nem rég az új üdvöskénk Rose Windsor szállt ki Justin Bieber Rolls Royce-ából, tegnap elég sietősen távoztak, Bieber bulijáról kettesben. Valószínűleg az éjszakát nem átbeszélgették, hiszen Bieber egy beszélgetésért nem lép le saját bulijából. Hercegnő már kezdi minden téren elfoglalni a helyét, mind Alexis és Georgina vezetőjeként, továbbá Justin ágyában, de még Ryan Butler, Justin Bieber közeli barátja szívében is helyet csinált magának. Üdvözlünk köztünk, Hercegnő! De vigyázz, Bieber könnyed rád adhatja a koronát, de könnyebben veszi azt le!
                                                                                    #BadGirl " 

Ez most komoly? Már mindenki az hiszi, hogy történt valami ezzel a féreggel és még Ryant is bevonta... 
" SorRyan " - Írtam neki gyors egy üzit.

- Jó reggelt!- Rontottam be a házba
- Jó reggelt Kicsim!- Találtam szembe magam anyával, aki még épp a reggel kávéját szürcsölgette, pizsamában
- Hát te? Pizsamában a reggeli kávédat iszod délután 2-kor?- Meredtem rá döbbentem, de anyám csak kuncogott egyet- Inkább nem akarom tudni.- Sóhajtottam fel
- Kérsz reggelit?- Kérdezte dudorászva, anyám dudorászik itt meg mi történt egy nap alatt?!
- Mindjárt éhen halok!- Dobtam le magam egy székre az asztalnál, ahol hirtelen szembe találtam magam egy anyám korabeli férfival aki szintén "pizsamát" visel
- Szervusz Rose!- Mosolygott rám a férfi
- Öhhhhhmmm... Jó reggelt?- "Köszöntem" neki eléggé meglepett hangon
Fekete, dús haja kócosan díszíti a fejét. Acélkék szeme virít, amiben most fáradság, nyúzottság és kacérság csillog. Erős felkarjával emelgeti a kávéscsészét. Többet pedig nem látok belőle. De várjunk csak! Anyám dudorászik és itt ül egy pasi akinek meg kacérság csillog a szemében, szerencse, hogy Jusninnál aludtam éjszaka. Talán rosszabb lett volna itthon maradni, mint most ezzel a fasszal szembenézni.

- Na szóval, anya ez ki volt?- Kértem számon, miután az ismeretlen elment
- Jajjj Rose! Meséltem már neked róla, ő volt Tim!
- Szóval Tim...- Mormogtam- És, hogy is került ő ide?- Mosolyogtam anyára
- Az fontosabb kérdés, hogy te hol váltál az éjszaka!- Terelte a témát, jellemző rá- Délután kettőkor állítasz haza, magassarkúban, a tegnap esti ruhádban, full kócos begumizott hajjal, nyúzottam.
- Egy ismerősömnél aludtam.- Ráztam meg a fejem
- Azért jó lett volna ha szólsz!- Emelte fel a hangját
- Időd sem lett volna megnézni ha írok akármit!
- Az mindegy.- És ennyivel le is zárta ezt a témát
- De menny fel megmosakodni légyszíves!- Flegmázott a saját anyám, néha rosszabb, mint Justin. Nem, nála rosszabb nincs!
- Megyek!- Kezdtem el magam a lépcső felé vonszolni

Testemről az undorító Bieber érintéseket, koszt és "minden egyéb dolgot" a meleg víz hiper gyorsan távolította. A feszültség a meleg víz alatt szinte köddé lett. Mégsem tudok aludni. Csak forgolódok, mintha valami vagy valaki figyelne. Egy különös "erő" az ablakom felé vonzott. Felmelegedett lábaim, ahogy a padlóhoz értek libabőr kezdet el terjengeni az egész testemen. Ablakomhoz sétáltam, elhúztam a függönyt és lenéztem. Ott telefonál Ryan. Mit keres ez itt? El kell menekülnie otthonról, hogy telefonálni tudjon és ehhez pont a házunk előtti járda a legmegfelelőbb? Lassan kinyitottam az ablakot és kikönyököltem, várva, hogy Ryan miért is jött.
- Nem érdekel mondtam már! Nyírd ki!- Nyomta ki a telefont
Remek! Ryan is egy "mindenkit kicsináltatok mert az olyan menő", róla sosem gondoltam volna ezt. Ezt hívják negatív csalódásnak, vagy csak simán csalódásnak
- Hát te mit keresel itt?- Kérdeztem tőle egy mosoly közepette
- Cucc kéne!- Nézett rám kiskutya szemekkel
- Minek az neked?- Forgattam szemeim
- Ki tudsz vele engesztelni!- Mosolygott rám
- Fogjátok már be!- Hallatszott egy fenyegető hang kiáltása, mivel elég hangosan kommunikálhatunk, az ismeretlen hang fenyegetésére mindketten felröhögtünk, talán hangosabban, mint kellett volna
- Beengedlek inkább!- Kiáltottam kisebb hangerővel, röhögve

- Szóval, minek is az neked?- Ültem le ágyamra egy óriási sóhaj közepette
- Kell és kész!- Emelte fel a hangját
- Justin elvitte mindet.- Rántottam meg a vállam, de nem tudtam Ryanre nézni, fejemet oldalra fordítottam és lehajtottam
- Justinnál 3 táska van, fogadni merek, hogy mikor benéztem a szekrényedben akkor még 4 volt.- Meredt rám
- Arra még nem gondoltál, hogy eladtam?- Húztam fel bal szemöldököm, de ekkor már a szemébe nézve
- Nem adtál el, te itt senkinek sem semmit!- Emelte fel ismét a hangját- Ne próbálj meg nekem hazudni!- Kezdett el a kabátja zsebében turkálni
- Miért? Engem is kinyíratsz? Hallottam, és tudom, hogy a pisztolyod után kutakodsz most a zsebedben, hátha attól beijedek.- Lassan mellé sétáltam és kicsúsztattam zsebéből a fegyvert, amit egy jól irányzott mozdulattal ki is hajítottam a még mindig nyitott ablakomon.
- Hupsz!- Mosolyogtam rá lenézően- Ha még van akármi mondanivalód, kérlek siess, aludni szeretnék!- Vágtam a fejéhez, unottan
Hirtelen lent kivágódott az ajtó, majd be is csapódott. A lábaim remegni kezdtek Ryan pedig csak lenézően mosolygott. De már a léptek töltik be a házat és a csendes utcát, ahogy meghallottam őket egyből odaugrottam Ryanhez, mintha ő biztonságot nyújtana nekem.
- Csak nem hitted, hogy egyedül jöttem?- Röhögött fel 

2014. január 1.

5.Fejezet~ Még egy kört!

- Te velem jössz!- Ragadta meg a kezem Justin és elkezdett maga után húzni
Oda érve a "szerény kis autójához", kinyitotta az anyósülés ajtaját és bevágott az ülésre, az ajtót pedig egy eléggé határozott mozdulattal, jól hallhatóan bevágta. Belülről még szebb az autó, mint kívülről. Bordó bőrkárpitozása rabul ejt. Justin hirtelen becsapódott mellém, bevágta a saját ajtaját is és rálépett a gázra.

- Hozd le az összes cuccot!- Állt meg a házunk előtt
- Mi? Nem!- Meredtem rá
- Nem kérdés volt!- Emelte fel a hangját- Ha rájönnek, hogy velünk voltál, átfogják kutatni a házatok is, hozd le, most!
Nem merek megint ellenkezni, most láttam, hogy mikre is képes... másrészt, lehet, hogy igaza van. Ha nála van, max eladja, elszívja vagy akármi, de nem bukok le ameddig átkutatják a házat.

- Ez mind!- Csaptam be 3 Louis utazó táskát az anyósülésre
- Ok.- Bólintott egyet Justin- Most pedig felejtsd el ezt a ma estét örökre, vagy segítek, de akkor megdöglessz!
Nem is válaszolok semmit, csak tényleg kinyír. Rácsaptam az ajtót, majd felsétáltam a szobámba.

El sem hiszem. Odaadtam minden drogom Justin Biebernek. Elment az eszem... Holnapra már egy gramm sem lesz belőle, több füvet fogyaszt, mint egy vizíló. 9 kilónyi füvet arra az idiótára bíztam... Mekkora egy idióta vagyok!
- Miss Rose! Figyelne?- Mordult fel a biosz tanár, Mr. Martin
- Bocsánat!- Emeltem fel a kezem, mire a tanár úr csak egy aprót bólintott
- Ryan, Fredo, Justin és Julien hol a fenébe vannak?- Csapott egy óriásit az asztalra, ha azt ő tudná... - Daniel hol vannak a haverjaitok?- Vonta kérdőre az egyik ikret, remélem van elég esze a hazugsághoz
- Gondolom hármasban nyomják.- Vonta meg a vállát, legalább hazudni tud, ha már minden máshoz hülye
- Elég! Undorítóak vagytok! Négy osztálytársatokról van szó, gyerekek! Elég! Röpdolgozat!- Istenem ekkora begyöpösödött hülyét...

- Rose! Drágám!- Csapódtak mellém Georginaék
- Hallottad mi történt Juliennel?- Adta elő magát Alexis
- Öhhmmm... Alexis, tegnap én is ott voltam.- Suttogtam
- Butus! A kamu sztoriról beszélek!- Mosolyodott el, mire én csak értetlenül néztem rá
- Julient valami állat megtámadta tegnap este, mikor az erdőben sétált, Justinék pedig most is vele vannak a kórházban. Megirnád BadGirlnek a kamu sztorit?
- Persze.- Néztem rájuk érdekesen
- Köszike egy istennő vagy! Jajjjj, tényleg! Ma este Justinnak lesz egy "kis" bulija. Tízre ott vagyunk érted, Hercegnő! A cím miatt pedig ne aggódj, Juss mindent tud!- Nyávogott Georgina
- Okés. Várlak titeket!- Mosolyogtam
- Úgy látszik Adele valakinek érzi magát! Eltakarítsuk?- Meredtek rám
- Nem kell!- Ráztam meg a fejem egy fintor közepette- Este találkozunk!
- Rendben! Puszi!- Nyávogtak kórusban

- Na ez mi volt?- Állt mellém kérdőn Adele
- Áhhh... Semmi.- Ráztam a fejem- Este Justinnak bulija lesz, jössz?
- Az VIP buli! Csak a legnagyobbak juthatnak be! Hogy akarsz bemenni?
- Engem most hívtak meg.- Biccentettem a fejem, Georginaék felé
- Jaaah, értem!- Próbált Adele egy mosolyt erőltetni arcára
- Hercegnő! Jössz este? Hát még szép, hogy jössz! Olyan bulit csapunk!- Jelent meg előttem Chris,
majd átkarolt és úgy sétáltunk pár lépést
- Chris! Ott találkozunk!- Csaptam le a kezét vállamról és ennyivel ott is hagytam
Előre félek az estétől, Georgináék semmi védelmet sem jelentenek, Chrisnek ez a mozdulata most nem volt túl bíztató, Justin pedig tegnap a parkban lelőtte Julient, valamint Fredoval azon versengenek, hogy ki fektet le előbb. Tényleg nagyon biztonságos lesz,  de nem baj, ha a világuk része akarok lenni, akkor elkell ma mennem, és BadGirlnek is megkéne már írnom azt a kamu cikket!

Kivasaltam a hajam, egy fekete ujjatlan miniszoknyát vettem fel, aminek egy kis ezüstös csillogása van, a cipő pedig szintén fekete és ezüst szegecsek díszítik. Valamint a szokásos bulismink.
- Sziasztok!- Szálltam be a kocsiba
- Hercegnő!- Nézett rám Alexis, Georgina pedig szinte észre sem vette, hogy beültem úgy belemerült önmaga lesegetésébe
- Írtál BadGirlnek?
- Persze.
- Okos kislány!- Mosolyodott el Georgina
- Olvastad, hogy mit írt ma esti buliról?- Kérdezte Alexis
- Nem, mindjárt megnézem!- Szedtem elő a telefonom
" Buli a királynál!
Justin Bieber este nagy bulit csap! De ezúttal nem egy szórakozóhelyen hanem, villájában. A rosszfiúhoz eddig még senki sem juthatott be, ma pedig VIP bulit tart! Nem csak chicagoiak, hanem hírességek is megjelennek! Lil C, Lil Wayne, Usher, 50 Cent, Justin Timbarleke, Lil Mama, Nicki Minaj, Ke$ha és Miley Cyrus szerepel a hírességek listájàn, valamint egy királyi sarj, Rose Windsor is a meghívottak listájára került, Georgina Sheo és Alexis Good vezetőjeként érkezik. Rose már végleg átvette Julien Bass helyét, kinek már helyet sem szorítottak a meghívottak listáján? Nálam megtudhatjátok!
                                                                              #BadGirl "


Odaérve verekedhetjük át magunkat az üvöltöző tömegen. Miután BadGirl kitette, hogy sztárok is lesznek mindenki be akar jutni. Az emberek csak úgy lökdösik egymást, néhányukon taposnak már. A lányokkal undorral haladtunk át az izzadó tömegen. Mindenki bejutni próbál, sokan üvöltöznek, néhányan feladóan sírnak, hogy nem juthatnak be, van aki verekszik azért, hogy előrébb kerüljön, de nem fog bejutni ha elől könyörög, vagy ha hátulról lesi a könyörgő tömeget.
- Nevet!- Állt előttünk egy apró férfi, szinte akkora mint én
- Rose Windsor, Alexis Good, Georgina Sheo.
- Mehettek!- Nyitotta ki előttünk az ajtót az apró férfi

Beérve megcsapott a jellegzetes füvescigi szag, dílerként előbb azonosítom ezeket a szagokat, mint más. Justinnak óriás háza van, ahhoz képest, hogy VIP buli rengetegen vannak. A táncoló emberek szinte betöltik az egész házat. Szerencsére nincs messze a bárpult, szóval meg is látogatom!

- Egy Martinit kérek!- Ültem fel egy bárszékre
- Rose! De jó látni téged!- Karolt át Ryan, itt mindenkinek ez a mániája! De Ryan más, mint a többi talán ő az egyetlen a fiúk közül akiben bízom. Szóval hagyom a kezét az övé nem jelent semmit. Ryan már kissé alkohol szagú, de nem matt, biztos bírja a piát.
- Szia Ryan!- Mosolyodtam el
- Tessék!- Adták ki amit rendeltem
- Kértél nekem inni? Milyen rendes vagy!- Ivott bele a Martinimbe
- Ryan!- Nyavalyogtam
- Ne aggódj kapsz másikat!- Forgatta szemeit- Hé pultos! Kérek egy kört!

- Jó, hogy szeretsz inni!- Röhögött fel Ryan
- Még jó, hogy szeretek inni!- Csaptam le a poharat miután lehúztam az ötödik kört is
- Akkor most velem is igyál egy kört!- Karolt át ismét Chris
- Kérek 2 Martinit!- Hirtelen jelent meg valaki, egyik kezével átkarolta a derekam, ami fura hiszen esküdni mernék, hogy vagy három másodperce még Chris volt mellettem, aki mostanra már eltűnt. Rekedtes, ismerős hangja van az illetőne