WATTPAD

Kedves Régi Olvasóim!

Ezúton szeretnék mindenkit tájékoztatni, aki még olykor jelen van a blogger világában, hogy évek óta Wattpadon folytatom az írást. Nagyon sajnálom, hogy minden előjel és információ nélkül tűntem el én is a platformról!

Az alábbi linken találjátok a profilomat és könyveimet: https://www.wattpad.com/user/abszolutfeher
@abszolutfeher felhasználó néven találtok meg, de írói nevem, Lily Clark is szerepel mindenhol természetesen.

(Ezt az üzenetet minden történetemnél publikálom.)

Lily Clark

6.Fejezet~ Ironia

Hihetetlen gyorsasággal készülök el, fénysebességnél is gyorsabban talán. Fél óra készülődés után késznek nyilvánítom magamat és lemegyek a rám várakozók közé. Pontosan sikerül még elkapnom- bár ne sikerült volna- Parker és Justin gyilkos pillantásait egymás felé. Parkeren a szokásos sötétkék szmokingja van, ezúttal fehér inggel, hasonlóan apján is. Justin magát meg nem hazudtolva ül a piros öltönyében, kigombolt zakója enged betekintést piszkosfehér ingjére. Lábán –meglepő módon- fehér magas szárú cipő. Immáron szőke haja rendezetlenül, mégis tökéletesen áll. Látszik, hogy egy gramm zselét sem tett rá ezúttal. Szemei pedig a szokásosnál is szebben csillognak. Pimasz mosolya láttán hideg zuhanyként ér a tudat, hogy körülbelül percek óta bámulhatom. Tekintetem elszakítom és, mintha mi sem történt volna sietős léptekkel szelem át a nappalit az előszobáig, ahol egy fehér magassarkúba bújtatom lábamat.

Kelletlenül ugyan, de partnerem mellé lépek egy műmosollyal, oldalán libbenek ki a házból.

A szokásosnál is kevesebb életkedvvel szállok ki a lesötétített Aston Martinból. Kék ruhám selyem részén végigsimítok. Mellém lépő barátomba karolok egy erőltetett mosoly közepette. Időközben csatlakozik hozzánk a másik három férfi is. Justin védelmezően lép a másik oldalamra, ahol apa szokott menni, de most hátramarad, Shaddel. Óvatosan nézek fel műszempilláim alól Justinra, aki csak egy magabiztos pillantással próbál nyugtatni. Így lépünk be a hatalmas udvarba.

Egyből elemelek egy pohár pezsgőt az éppen előttünk elhaladó pincér tálcájáról. Máshogyan nem fogom tudni kibírni ezt az estét.

- Áh, Logan!- üti meg fülemet egy éles női hang.

Azonnal a forrás irányába fordulok és egy negyvenes éveiben járó párt pillantok meg. Szőke, rövid hajú nő homokóra alakjára gondosan ráfeszül a fekete csipkésruha, amit választott ma estére. Mögötte álló férfi öltözete teljes mértékig harmonizál partnerével. A legszembetűnőbb dolog mégis a hatalmas korkülönbség, hiszen a férfi lehet vagy hatvan éves, ha nem több. Végül is ez a „sötét oldalon” is akármikor megtörténhet.

Apám kezet fog a pasassal, míg a nőnek két puszit ad arcára. Timber duó is hasonlóan tesz, egyedül Justin nem üdvözli őket.

- Rose, hadd mutassam be a ma est szervezőit- lépek apám mellé.

Hatalmas vigyort varázsolva arcomra nyújtom kezemet bemutatkozás céljából először a dáma felé, aki szintén vigyorogva fogadja el a gesztusom.

- Natalja Kournikova, Anna Kournikova nővére és ennek a drága embernek a jegyese- néz mézes-mázasan a mellette álló pénzeszsákra.

- Rose Windsor, Logan lánya, Parker barátnője és brit királyi leszármazott- ha már annál tartunk, hogy ki kinek a rokona.

Az orosz dáma egy szörnyen erőltetett mosollyal veszi tudomásul az előbb hallottakat, valószínűleg nem mondtam neki semmiben sem újat. Nem törődően fordulok el felőle és az idősödő házigazdának szentelem teljes figyelmemet.

- Szervusz, Major McLow- nyútja felém mancsát.

Aprót bólintok és ezúttal már valamivel őszintébb a számon lévő görbület, mint eddig az egész este folyamán. Szimpatikus kisöreg.

- Jól látok?- hívja fel magára a figyelmet a teniszező nővére- Justin?- szemében hatalmas felismerés csillan meg.

Bieber pár lépést tesz a páros felé, ezzel teljesen megmutatva magát nekik. Major egy kézfogással üdvözli, míg a másik szinte egy szót is nehezen tud kiejteni ajkain a sokktól. Csak kapkodja a fejét ide-oda kis társaságunkon. Egy gúnyos mosoly ül ki arcomra az értetlenségét látva. Unszimpatikus egy nőszemély. Pár mondat bájcsevegés után végre mi is befelé vesszük az irányt a többi vendéggel egyetemben.

Most is megmutatkozott legalább Justin távolságtartó magatartásának eredménye; nem kezdtek el faggatózni az elmúlt hónapokról és a többi hozzá kapcsolatos témákról.

Üres tekintettel szelem át az udvaron tartózkodó tömeget. Igazából magam sem tudom, mi van velem, ismét. Bieber visszajött és újra minden teljesen zavarossá vált. Ahányszor csak egy apró morzsa kerül belőle az életembe minden fenekestül felfordul. Eddig teljesen biztos voltam a dolgomban, de most már abban is bizonytalan vagyok. Ott van még ez a szerelmi háromszög, ami kialakult a délutáni őszinteségi rohamával teljes mértékig megalapozva. Mégis, jelenleg csak egy dolog tud foglalkoztatni a két fiú. Justin vagy Parker, Timber vagy Bieber. Az előbbi mellett az életem-nagyjából- egyenesbe jött. Törődik velem, még ha néha nem is érdemlem meg. De ugyanakkor én nem táplálok felé hasonló érzelmeket, mint ő felém. Akkor ott van a vetélytársa, aki megállás nélkül csak bajt hoz a fejemre. Rendszeresen megbánt, de nem egyszer mentette meg az életemet. Emellett nagy hatással van rám, ami egyértelmű jele annak, hogy többet érzek iránta. Mégis mellette nehezebb az élet, mint Parker mellett és nem vagyok benne biztos, hogy megint leakarom futni ugyanazok a köröket, mint körülbelül az elmúlt fél évben.

Egy előttem legyező tenyér szakít ki önmarcangoló gondolataimból. Azonnal a testrész tulajára nézek, aki nem más, mint barátom. Jobb szemöldököm kérdőn felhúzom, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna a fejemben.

- Azt kérdeztem, hogy kérsz e valamit inni?- teszi fel-valószínűleg újra-a kérdést.

Megrázom fejemet ezzel nemleges válasz adva neki. Közben újra köreinkben köszönthetjük Major jegyesét, aki a szőke srác mellé csapódik, észrevétlenül, azt hiszem csak nekem tűnt fel, hogy idejött. Értetlen pillantásokat küld neki a fiú, mire az orosz beszélni kezd.

- Nézd!- mutat egy asztal felé.

Mondania sem kell, tudjuk kik ülnek ott. Luxus kurvák, vagy éppen csak kiéhezett nőszemélyek, változó. Néhány férfi már helyet foglalt korábban közöttük egy szép éjszaka reményében.

Tekintetem egyből Bieberre vezetem. Őszintén elmosolyodik és megrázza a fejét. A mellette tipegő nőnek erre fenn akadnak a szemei és értetlenül pislog az előtte állóra. Elneveti magát és beszélni kezd.

- Azt hiszem megjött az eszem, Natja- hangja őszintének tűnik.

Egy apró görbület jön a másik szőke szájára és helyeslően biccent egyet, majd kék szemeivel a fiút kezdi pásztázni. Körbepillant, meggyőződve arról, hogy senki sem figyeli őket.

- Különleges lány lehet, azért majd egyszer mutasd be- löki meg picit a vállát.

- Mindenképp- zárja le a témát.

Úgy érzem eleget hallgatóztam és talán túl sokat hallottam. A gondolatok fejemben újra összekuszálódnak, mint a mai nap folyamán szinte megállás nélkül. Türelmetlenül nézek fel cipőmről Parkerre és megszorítom picit a kezét, ezzel elérve, hogy rám figyeljen.

- Elmegyek mosdóba- vágom hozzá hidegen.

Helyeslően bólint és egy puszit lehel arcomra. Földnek szegezett tekintettel botladozok el a wcig. Kezeimmel egyből megtámaszkodom a mosdókagylón és a tükörbe nézek. Azt az embert látom, mint négy hónapja, mikor elment. Újra sikerült a szakadékba taszítania engem.

Öngyilkos gondolataim közepette nyílik az ajtó és szemem sarkából figyelem csak az azon belépő személyt. Egyből mögém lép és a tükörben nézünk egymás szemébe.

- Hát nem ironikus, hogy pont velem futsz össze a női mosdóban?- hangom cinikusan cseng.     

Magam sem tudom honnan jött ez a hirtelen erő, amivel felrántottam magam köré a falakat pillanatok alatt, de minden porcikám azt súgja, hogy tartsam magamat távol tőle.

- Mondjuk, ha belegondolok, maga az már ironikus, hogy az alvilágban ilyen puccos fogadásokon kell részt vennem.- teszek úgy, mintha ott sem lenne mögöttem.

- Szerintem az az ironikus, hogy még mindig együtt vagy Timberrel- és betalált.

Kezemet hatalmas erővel lendítem arcának. Talán még kint is lehet hallani a hatalmas csattanást. Arcán ott virít tenyerem nyoma és egy cseppet sem bánom ezt. Mély levegővételekkel próbálom nyugtatni magam, de nem sikerül. Fejemet földnek fordítom és szemeimet lehunyom. Hirtelen két kar fonódik derekam köré és védelmezően húz magához. Fejemet izmos mellkasába fúrom és belélegzem illatát.

- Attól még, hogy fáj az igazság, nem engem kell megpofozni- suttogja.    

       a sokktól.nik meg.    tte céljából először a dáma felé, aki szintén  korkülönbség, hiszen